Sziasztok!
Bár tudom, hogy nem tartozik ide, engem mégis nagyon mélyen érintett. Egy igazán nagyszerű író hagyja el a mi kis társaságunkat, akit nagyon sokra tartok, és szerintem nagyon tehetséges.
Gyönyörű, elgondolkodtató fejezeteket, novellákat, verseket olvashattunk tőle.
Minden egyes sort nagyon köszönök neki, mert imádtam olvasni!
Még régebben írtam egy verset, nem szól a búcsúról, vagy bármi ilyesmiről, mégis azt hiszem, ide illik.
Ezt a verset Alice23-nak küldeném!
Holnap
Az emberek mindig csak halogatnak.
Majd később, majd máskor, majd holnap.
De egyszer elfogy az idő,
Lejár minden neked szánt esztendő.
Egyszer csak már a holnap is túl késő.
Te pedig megrémülsz,
Mert már nem mondhatod azt,
Majd később, majd máskor, majd holnap.
Ezt mindenki tudja,
De a legtöbb ember azt mondja:
Velem ilyen nem történhet meg,
Hisz sokmillió közül vagyok egy.
Csak egy átlagember a mindennapokban,
Velem nem történhet tragédia.
De mi van, ha ez az utolsó napod?
Mi van, ha nem látod többet felkelni a napot?
Ez ellen nem tehetsz semmit.
Csak élvezd,
Élvezd az élet minden percét.
Nagyon hirtelen jött a távozásod, de kívánom neked, hogy az álmaid váljanak valóra :)
4 megjegyzés:
Kedves Mesi28! Köszönöm a verset! Nagyon is illik a helyzetemre!
Még egyszer köszönöm, ölel:Alice23
nagyon szívesen :)
Nagyon szép lett!!
Nekem is nagyon fogsz hiányozni Alice!
Imádtam a történeteit. Sajnos már múlt időben kell beszélnem mert már nem olvashatom őket.
köszi szepy, egyetértek :(
Megjegyzés küldése