Prológus

Prológus

Sok évvel ezelőtt, mikor Délen a nagy vámpírháborúk dúltak a területekért, nagyon sokan haltak meg…

És nagyon sokan nem tudják az igazat sem, mivel nem csak a területekért harcoltak, de ami a legfontosabb, nem csak vámpírok…

Két fél háborúzott egymással, igazi vérre menő küzdelemben, nem volt kegyelem…

Az egyik oldalon egy Maria nevű vámpír, és újszülött hadserege, a másikon pedig az az egyetlen csoport, aki a vámpírokon kívül el tud bánni velük.

A Volturi még nem tud erről a hatalmas méreteket öltő küzdelemről, mert a hírekben egyelőre még nem jutottak el Volterrába, ahol a vámpírok uralkodó családjának a székhelye van. És Dél-Amerika mindig is zavargások helye volt, szinte alig létezett huzamosabb ideig tartó béke az itt élő vámpír klánok történelmében.

A háború oka pedig a másik oldal küldetése miatt tört ki. Ugyanis az ő dolguk, hogy az embereket megvédjék, és minél kevesebben haljanak meg vámpírtámadásban. Persze ők sem tudnak megmenteni mindenkit, de így fenn tartják az egyensúlyt…

Egy szőke, magas vámpír harcolt egy törékenynek látszó, sötétbarna hajú és zöld szemű nővel, aki viszont gyorsan, és ügyesen tért ki előle újra, meg újra. Látszott, hogy mindketten képzettek, de a nő gyorsabb volt, és ruganyosabban mozgott. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy vámpírt ilyesmiben le lehessen körözni, mégis megtörtént.

És nem csak ennél a küzdelemnél, hanem mindegyiknél. A vörösen izzó szemű vámpírok csak kapkodták a fejüket, mert még ők is csak elmosódott foltokat láttak néha, de ha egyszer elkapták ellenfelüket, akkor már nem sok esélyük volt, hiszen a vámpírok erősebbek voltak náluk.

Aztán a sötétbarna hajú nő megsebezte egy tőrrel a szőke hajú vámpírt, akinek a vágás a könyökétől egészen a válláig szaladt, és alatta piroslott a vére. A vámpír egy pillanatra meglepődött, mert nekik nem árthat holmi közönséges tőr, vagy bármilyen fegyver, de a következő másodpercben a fájdalom utolérte őt. Felordított, és valamennyire le is lassult. A nő megpróbálta még egyszer megsebezni a vámpírt, de ezúttal ő húzta a rövidebbet, ugyanis a szőke kikerülte, és végigkarmolta a kezét, ezáltal a veszedelmesen gyors nő is lelassult valamennyire…

A harc tombolt körülöttük, de ők csak egymásra figyeltek, mert mindkettő tudta, hogy nem minden napi harcossal van dolga.

A vámpírok vesztésre álltak, mert az újszülöttek tapasztalatlanok voltak, a másik oldal pedig szakképzett és harcedzett.

Egyszer csak egy barna hajú, és csoki barna szemű férfi elkiáltotta magát, és a gyors lények másodpercek alatt összeterelődtek.

Maria hadseregének a kilencven százaléka elpusztult, aki pedig megmaradt, az egymásnak esett, így a másik oldal vezetője visszavonulót fújt.

Erre a megmaradt harcosok pillanatok alatt eltűntek a pár vámpír szeme elől, aki túlélte. Még az illatukat sem érezték, mintha nem is jártak volna erre…

***

-Jasper, mik voltak ezek?-ment oda Maria a szőke hajú vámpírhoz, akinek a karján még mindig nem gyógyult be a sérülés, pedig már rég meg kellett volna történnie.-Nem tudom…-felelte a férfi őszintén.-De ha nem lenne itt ez a seb a karomon, abban se nagyon hinnék, hogy egyáltalán itt voltak. Minden nyom nélkül eltűntek.-mondta Jasper a távolba meredve, majd megrázta a fejét, és témát váltott.-Laurent és Elena hol van?

-Elena meghalt, Laurent pedig nem tudom, hol van, de nem hiszem, hogy visszajön.-mondta Maria, azzal elindult a főhadiszállásra, és Jasper követte őt maguk mögött hagyva a még parázsló máglyákat…