Ízelítő a 17.Fejezetből...

Ízelítő a 17. Fejezetből...

Sziasztok!

hááát, nem kaptam túl sok kommentet az előző fejezethez, aktívabbak szoktatok ti lenni ennél, dehát azt hiszem, ezzel kell beérnem. Azért mondjátok, ha nem jó, vagy csináljak másképp valamit, írjatok mailt, akár névtelenül kommentben, vagy ahogy akarjátok, de jelezzétek kérlek, én abból tanulok!

szóval itt az ízelítő, ma este pedig megyek a COMETRE és bulizni fogok!!!!!:D:D:D

Istenem, már alig várom, majd kiugrom a bőrömből :DDD

sorry, naon be vagyok sózva :P

puszi

mesi28

/Bella szemszöge/
A védekező ösztönök feléledtek bennem, egy gyors mozdulattal kikaptam a tőrömet az éjjeli szekrényem rejtett rekeszéből, és hangtalanul az ablakhoz osontam. A szívem a torkomban dobogott, éreztem, hogy járt itt valaki.
Tiszta éj volt annak ellenére, hogy pár felhő úszott az égen. A telihold ezüstös sugara sápadtan bevilágított a szobámba. Mindenhol csend és nyugalom honolt.


Még az állatok mozgolódását sem lehetett hallani. Csak a felgyorsult lélegzetem hallatszott a kora hajnali csendben.

Nincs itt senki. Nyugalom…

Annyira szorítottam a tőrt, hogy az ujjbegyeim elfehéredtek. Még egy ideig pásztáztam a kinti tájat, hátha meglátok egy surranó árnyat, vagy lépteket hallok a puha füvön, de semmi.

Izmaim elernyedtek, és megkönnyebbülten dőltem az ablakpárkánynak.


Nincs itt senki.-ismételgettem magamban.-De volt!

Ebben se lehetek biztos, mégis az a bizonyos hatodik érzékem azt súgta, valaki figyelt. Hiába tudtam, hogy már biztos nincs itt senki, ugyanolyan ideges voltam. Úgy éreztem magam, mint egy leláncolt riadt csikó az égő istállóban.